Váczi Attiláné (Karcag) „Mindig van remény” Daganatos Betegekért Alapítvány elnöke, a Rákbetegek Országos Szervezete Karcagi Csoportjának vezetője.

A ráknak nagyon rossz a marketingje! – hallottam a minap egy podcastban. Igen, még mindig tabu téma, elhallgatott betegségtípus. Sajnos a családomban volt rákos beteg és én sem szívesen beszélek erről. Karcagon viszont találkoztam egy asszonnyal, aki nem hogy nem beszél, de igen is kiviszi az utcára ezt a kényes témát. Tavasszal és ősszel nárcisz hagymákat ültetnek, majd szednek csokorba fiatalok, idősek, betegek, gyógyultak. És ennek a programnak a lelke Váczi Attiláné.

Akivel nem sokat beszéltem még, de láttam/látom a tevékenységét. Idézek tőle: „nagyon fontos lenne, hogy a társadalom elfogadóbban, tudatosabban viszonyulna az elmúláshoz, a daganatos betegekhez. A nárciszokkal felhívjuk a figyelmet arra, hogy az emberi méltóság az utolsó pillanatig megőrizhető, de ugyanilyen fontos, hogy az egészséges emberek is foglalkozzanak a lelkükkel.” Rendezvényeket, kirándulásokat, előadásokat szervez ebben a témában, hogy ne legyen tabu, hogy beszélgessenek, találkozzanak az érintettek, hogy meg tudják osztani félelmeiket, tapasztalataikat másokkal is. Ne legyen stigma és legyen remény.

Mert a legfélelmetesebb egy betegségnél, ha egyedül kell megküzdeni vele. Ő fáradhatatlanul és lelkesen áll azok mellé az emberek mellé, akik rászorulnak az odafigyelésre, a segítő kézre. A szervezetről az alábbi honlapon kaphatunk bővebb tájékoztatást: www.mindigvanremeny.hu (fotó:infokarcag)

Ezért én úgy gondoltam, hogy 2025-ben az általam alapított, és készített Fuszekli-díjra Váczi Attiláné, Ilona nagyon is érdemes.